Amikor egy számunkra stresszes szituációba kerülünk, akkor az agy először mindig a múlt emlékeihez nyúl, és ha hasonló eseményt talál az életünkben (amely akár csak egy apró részletében egyezik meg a jelenlegi történéssel), akkor a múlt tapasztalatainak megfelelően reagálunk a jelenben. Azonban a jelenben nem biztos, hogy a múltbeli cselekvés, reakció a legmegfelelőbb, de az emlék-minta, mint egy program működésbe lép. Ilyenkor nem a tudatos énünk irányítja reakciónkat, hanem a múltban rögzült programot játsszuk le ismét. Ennek oka, hogy agyunk egy erre szakosodott területe, fogadja a beérkező információkat és összehasonlítja múltbéli, hasonló ingerekre adott válaszainkkal. Ha hasonló információt érzékel, akkor lekapcsolja az elülső agyi működést (ami jelenben tartja az embert, és választási lehetőségek után kutat), valamint a jobb agyféltekét, hogy felkészítse a szervezetet az üss vagy fuss válaszreakcióra. Ilyen esetben az életre múltbeli tapasztalatainkkal csak reagálunk, ahelyett, hogy szabad választásunk szerint cselekednénk, és új utakat keresnénk a helyzet megoldására. Megragadunk a múltban, más kreatív lehetőség nem lévén, csak a régi jól bevált, azonban a jelenben már eredménytelen, esetleg romboló mintákat követve. A kineziológia oldja a múltban belénk programozott gátakat, hogy szabadon válasszuk meg mit tegyünk. A One Brain (Egy Agy) módszer a szervezetet ért ingerre adott izomválasz tesztelésén alapul. A jobb és bal agyfélteke összehangolt működését kívánja koordinálni, az ideális az lenne, ha mindig elménk 100%-át hasznosíthatnánk, azonban a túlélésért felelős agyi terület agyunk 75%-át, vagy még többet is, rövidre zárhatja az általa stresszhelyzetnek vélt szituációban. Az izomteszt segítségével azonosítani tudjuk a múlt traumatikus szituációit, amelyek a jelen idejű előrehaladást gátolják. A múltbeli tapasztalatok negatív érzelmi hatásainak semlegesítése meg tudja változtatni a jövőnket oly módon, hogy megengedi, hogy a jelenben különböző választási lehetőségeink legyenek. Új emlékeket helyezünk a régiek helyébe, legalábbis, ami memóriasejtjeinket illeti. A múlt emléke természetesen megmarad, de másképpen reagálunk rá. A múlt oldása még olyan rejtett képességeket aktiválhat, amelyeket eddig megtagadtunk magunktól.